Kezdjük a jókedvvel. Mondjuk az ezúttal a mosolyrepertoárból a „letörhetetlen vigyort” elővevő Rossiéval, a keményebb szavakra ráérünk később is. A pontverseny első helyezettje tisztán fogalmaz: „Tényleg nem hittem volna, hogy nyerhetek. Mikor megláttam az esőt, abban reménykedtem, hogy legyen minél intenzívebb, úgy legalább a körülmények mindenkinek egyenlőek, úgy-ahogy. A bemelegítés során csináltunk néhány merész változtatást, és mikor kimentem pályára, azt mondtam magamban: tyű, de hasítok, nicsak, micsoda motor. A versenyen aztán jól rajtoltam, követtem Kennyt, aki később kiállt. Úgy érzem, hibamentes, szép futamon vagyok túl, jól vezettem és szereztem előnyt, később pedig hatásosan védekeztem. Még szórakoztam is.”

Pezsgő

Mikor megláttad Jacque-ot, amint jön mögötted, mire gondoltál? „Egy nagy 0-t láttam a táblára írva, mert a csapatomnak nem volt meg Jacque neve. Először arra gondoltam, hátha egy kínai, aztán leesett. Úristen, micsoda verseny, micsoda motorozás az övé! Csak gratulálni tudok.”

Több szempontból is történelmi ez a győzelem: nemcsak a kínai pályát avatta fel a Dottore, hanem ez a Yamaha M1 első sikere esőversenyen. „Igen, emiatt kettős az örömöm, mert sokan vannak a mezőnyben, akik kifejezetten jók a vízen. A hétvége tanulsága az, hogy szereztem huszonöt pontot, de még rengeteg dolgunk van.”

Pacsi

Jacque hihetetlen visszatérésének a napja is volt május elseje. „Tavaly befejeztem a motorokkal, és a rali felé orientálódtam, Renault-val versenyeztem. Szóval azt hittem, vége. Csütörtökön úgy éreztem magam, mint egy légy a levesben ezekkel a srácokkal egy aszfalton. Most viszont úgy érzem magam, mint egy hal a vízben! Hatalmas élmény volt. Óriási párbajok, és ami fontosabb, megnyert párbajok, aztán mikor magam voltam, gyors versenytempó. Eléggé párásodott a plexim, ez zavaró volt, a Gibernauval való csatározás közben egy kicsit vesztettem is időt miatta. Mesés, varázslatos verseny – évek óta nincsenek eredményeim, és most ez... hihetetlen. Köszönöm a csapatnak a nagy bizalmat.”

És mikor Rossit követted a második helyen, az milyen volt? „Hát, nem sok mindent láttam. Nem volt egyértelmű, hogy mennyire van tőlem, vagy hogy egyáltalán már megelőztem-e” viccel a francia. „Nem: valójában tudtam, hogy ő az, azt is tudtam, hogy amit művelek, az kockázatos és hogy Le Mans-ba egy második hellyel érkezni fantasztikus lenne. Itt vagyok, és a hazai versenyen mindent beleadok majd, legyen eső vagy napsütés.”

Aki a harmadik helyen érkezett célba a Telefónica Movistar Hondájával, az vajon ki volt – Melandri vagy Dovizioso? Mert a sisakból ítélve utóbbi is lehetett volna. Az igazság az, hogy Macio tényleg kölcsön fejvédőben teljesítette a Kínai Nagydíjat: ennek oka az, hogy a saját bukója, az N94 még fejlesztés-tesztelés alatt áll és esőben még sosem használta a pilóta.

„A bemelegítés során csak egy kört teljesítettem, úgyhogy nem éreztem annyira a motort. Később belejöttem, és elégedett vagyok a harmadik hellyel – pocsék idő, sok nehézség fogadott mindenkit Sanghajban, úgyhogy jó ez. Nehéz, de eredményes szezonkezdés az idei (Melandri második az összetettben – a szerk), érzem, hogy a győzelem nincs utopisztikus távolságban, úgyhogy jól érzem magam. Arra emlékszem ebből a versenyből, hogy a tábláig sem láttam el, és csak a vége felé jöttem rá, hogy dobogós helyen vagyok.”

Melandri megint megverte Gibernaut, akkor ezek szerint most ő a főnök a csapatban? „Igen, előtte végeztem, de ez nem jelent semmit. Megyek az utamon, mindenki megy a sajátján.”

Helyben vagyunk: akkor térjünk át a nehezebb esetekre, úgymint például Gibernau. „A bemelegítés után a Michelin (amely a verseny végén kommünikében tudatta, hogy a gumiválasztásnak „konzervatív” okai voltak, azaz kevésbé puha, ámde a 20 fokos hőmérséklet miatt tartósabb abroncsokat adtak – a szerk.) gumit cseréltetett, amivel nem nagyon ment. Szerettem volna a rajtrácson cserélni, de a nekem tetsző fajta gumi nem volt. Az első kanyarban tapadást vesztettem és majdnem kicsúsztam. A motor remegett, ugrált, nem húzott rendesen. Sok dolgunk van, de főleg az lenne jó, ha vasárnaponként is jók tudnánk lenni, nem csak pénteken és szombaton. Pedig Kínában még a warm up-on is nagyon gyorsak voltunk.”

Valentino? Szerencsés volt? „Én magamra gondolok, annyit mondhatok, hogy ez egy kemény bajnokság, mi pedig szárazon és vízen egyaránt gyorsak voltunk. Hogy az eredmény az én hibám-e, a gumiké vagy a balszerencséjé? Nem tudom, mindenesetre vállalom magamat, nem keresek kifogásokat. Úgy érzem, leginkább önmagunkat kell legyőznünk. Találkoznia kell a csapatnak, a Hondának, a Michelinnek – mondom, nem akarok másokat hibáztatni, de ez a verseny egy nagy rakás sz@r volt, amiért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget.”

Ha Gibernau ideges, Biaggi még inkább az. A tőle megszokott nyersességgel beszél a világ dolgairól. „A verseny sokkal jobban ment az edzéseknél: a nedvesen sokkal finomabban lehet vezetni. De a fék- és erőleadási problémák megmaradtak, és ez már nem az első alkalom. Nem is a második. Reméljük, hogy meg tudjuk oldani.”