Miután a csütörtöki edzések nagy részét elmosta az eső (délután pedig egy szomorú kötelezettségemnek tettem eleget), csak péntek reggel tudtam először a pályára menni.

A délelőtti két szabadedzést 2'09-es köridővel zártam. Ez persze önmagában még egy rossz eredmény – nem is voltam nagyon feldobódva –, de az azért némiképp megnyugtatott, hogy a tavalyi borzalmas évkezdet nem ismétlődik meg. Akkor ugyanis még a második hungaroringi futamon se tudtam 2'10 alá menni. A délutáni időmérő elég izgalmasan kezdődött. Az első gyors körömön 450-et detonált a motor (körönként kb. 20 a normális), ezért ki kellett jönnöm egy fuvókacserére. Ezzel elment jó néhány perc az edzésből, amitől elég ideges lettem. De meglett az eredménye, 2'05'888-at futottam.

Sajnos a szombati időmérőn nem sikerült javítanom, ketten meg is előztek, így a 17. helyről vártam a versenyt.

Amilyen jól indultam el a felvezető körre, olyan pocsékul sikerült a rajtom. Ráadásul a futóművel is voltak gondjaim, így hamar elhúzott a mezőny eleje, én pedig nem tudtam tartani velük a lépést. A 16. helyen meccseltem, amikor két körrel a vége előtt elkezdett rángatni a motor, aztán méterről méterre „elfogyott” a fordulat. Már csak egyesben döcögött a motor kb. 5000-es fordulaton, de úgy voltam vele, hogy ha kell, végigtolom a motort, de akkor is le fognak inteni. Tolni nem kellett, mert betotyogtam, de közben kaptam egy kört, többen megelőztek, így végül 21. lettem.

Mivel nem mindenkit értékelnek az AA-Bajnokságban azok közül, akik indultak, a 16. hely a végén 3 pontot ért volna. Ehelyett most 0 ponttal várom a május 22-i rijekai versenyt.

Még aznap szétszedtük a motort, és kiderült, hogy egy elvileg örökéletű alkatrész romlott el: a generátor (tekercs). Mindez azért is bosszantó, mert a 2000-es balesetem óta minden versenyt „eredményesen” befejeztem, az volt az első kivétel.